Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d
254 A' lelki e sméret hatalma. áll 6 meg 3s a3 halálnak mosolyogva néz szemei közzé. A1 vidám lelki esméret menyország a3 Szívben, úrrá teszi az embert a3 rosszán, örzo Angyala neki a3 Szükségben , vas matskája az élet Szélvészeiben 3s leg puhább párnája halálos órájában. Szent, Szent Isten! Ah! vajha a3 tiszta lelki esméretnek ezen meg nevezhetetlen békessége és nyugodalma mindég tulajdonom lehetne! Vajha sem magam, sem mások előtt, sem pedig te előtted el ne kellene pirúlnom tselekedeteim miatt! Vajha soha se érezhetném a3 rossz lelki esméret rettegéseit, soha a3 meg bánás kígyói fogát Szívemben! Vajha ártatlanul Js gyermeki tiszta érzésekkel maradhatnék meg ez élet zajjában! De én erőtlen vagyok, 3s érzem gyengeségemet. Talám még gondolatlan lépésekre ragadtathatom el viz eszüségem által, talám el felejtkez- hetem fel buzdúlt indúlatoskodásomban magamról és a3Te szent akaratodról! Akkor, akkor, oh lelkem esmérete, légy virtusaimnak, ártatlanságomnak 3s nyugodalmomnak véd Angyala! — Az Igaznak és Nemesnek Isteni érzése vezéreljen engemet, hogy ne legyek lételemre méltatlan \s el ne pártoljak az Istentől, és Tőled oh én Jézusom 3s mennyei Tanítóm, a3 kinek Szavai és tudománnyá által akarok szenté lenni. Hogy pótolhatja ki az embernek az az édesség , mellyet egy tilalmas tselekedet , egy meg tiltott kívánság szerez, a3 szüntelen tartó szórón gattatásnak, az el kerülhetetlen Önnön maga meg utálásnak kínjait? 3s egy futó, tsak dobogó és reszkető Szívvel használt öröm a3 megbánás száz meg száz óráit? Nem, nem, Istenem, Szent Atyám! nem tettél te gondolataimnak, szavaimnak és tseleke-
