Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 4. (Buda, 1829) - 10.413d

A lelki e smér et hatalma.

235

(Jeteimnek Bírót hijjában az én Szívembe yf lelki esméret Szava te Szavad: meg vessem-é azt valaha? Nem, és lia még annál keservesebben esne is gonosz kívánságaimnak meggyőzése, illet- len hajlandóságaim ellen való tusakodásom — öli Isten, halgasd meg az én lelkemnek szent foga-' dástételét: én tisztán és szemre hányás nélkül való lelki esméretú alkarok maradni; inkább el szenvedem az egész világ gűnyolását, a3 Szegénységet, éliséget 3s nyomorúságot, sót inkább magát a3 halált is, mint Isak egyetlen egy vétket kövessek is el, melly engemet önnön magammal meg utáltat. Tsak hozzád tekinthessek fel bátran, mit hajtok én az emberekre ? Tsak a3 te velem való meg elégedésedrol legyek meg győződve, már kezemben a3 boldogság.

Ah! ezen nemes érzések, ezen el határozások, mellyek engemet már most is annyira örvendez- tetnelv, vajha soha se enyésznének el emlékező tehetségemből! Melly vidámon fogadom el igy az élet boldogságát a3 te Kezedből, melly örömmel megyek akármelly Sorsra, 3s melly édes reménységgel tele 3s boldogúl fogom valaha Szemeimet halálos ágyamban bé zárni!