Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
95 Ez a3 regula magában foglalja minden bölcse- ség3 summáját. A3 ki azt mindenütt betudja tölteni 5 az a3 Jegbölcsebb. Adjuk tudtokra ezt már leggyengébb ifjúságokban a3 mi gyermekeinknek; úgy azok szünet nélkül bölcseségre fognak törekedni; nem fogják az álmot valóságnak tartani, a3 boldogságot nem magokon kiviil más dolgokban, hanem az Ö szíveknek becsében fogják keresni, és a’vétek3édes mérgét méregnek fogják nevezni, bár mellj édes légyen is az. Ez a3régula kísérjen minden embert eggyik napról a3 másikra , ha számot tart arra, hogy bölcsé legyen. Csak az által menekszik-meg az életnek ezer veszélyeitől, szenvedésből és gondjaitól; mert a3 mi itt e3 fokion szerencsétlenekké teszem minket, az mindenkor tévelygés. Mivel pedig mi az élet történeteit nem igazi figyelemmel tekintjük és nem iparkodunk azon, hogy azokat valósággal megismerjük, azért használjuk az életet rosszul és tartjuk azt rossznak, s3 ebből származik a3 mi gyötrelmünk. Jobban félünk tehát az árnyéktól, mint a3 dologtól; inkább epesztjük magunkat az álom, mint a3 valóság miatt. Többet szenvedünk a3 képzelt, mint a3 valódi és örökké való jónak elvesztése miatt. Ez a3 régula * a3 valódi keresztyénségnek oszlopa. Mert micsoda a3 keresztyénség egyéb, mint az egyedül valóságos, igazi Isteni bölcseség az ember3 számára? — Csak ezen régulának betöltése által nyer az ember eggy nevezetes erőt, és belső nagyságot. Felülemelkedik az árnyékon és csalárdságon j ?s látja ezerek3 tévelygését. ■— Olly erőt nyer, a3 miilyent néki semmi egyéb nem adhat. Tudja, mi a3 földi szerencse és földi szeren^ csétlenség, és eggyik sem veheti-ki Ötét Szíve nyugalmából. Nem függ Ő semmi történettől „ és csak ahoz ragaszkodik, a3 mi örökké igaz, örökké A’ Külső szín es valóság.
