Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
85 nyugalomban maradjak, vagy a* mi több, azt bús, és mindenkor magamról való gondolkozással töltsem - el ? Oh bizonyára nem. Itt tévelygés van! Lebet hogy rendes határon túl lévő lelki isméretesség az, aJ melly szemrehányásokkal terhel engem, holott azokat nem érdemiem. Mert ha az inkább vagy kevésbé eleven szívbeli-indulatok Bűnök volnának: úgy azokat nem adta volna nekem maga az Isten. Az érzéseknek nagyobb vagy csekélyebb ingerelhet őségé k nyilvánsággal aJ mi testi alkotásunknak saját minéműségétöl í Ligg. A3 testi alkotás pedig nem aJ mi tulajdon munkánk. Ha az igen eleven szívbeli-indúlatok magokban kárhoztatásra méltók: úgy az igen eleven képzelődő tehetség, az igen hiv emlékező erő is bűn vólna. Mert az emlékező, valamint a3 képzelődő tehetség is éppen olly könnyen gonosz cselekedetekre csábítja az embert, mint az ingerlett érzések. Hogy magyarázhatnám annakutána meg akkor magamnak , hogy az Isten eggyik embert már természettel jobbnak, a3 másikat rosszabbnak hagyá születni ? Ismerek embereket, aJ kik mindenkor hideg vérűk maradnak, és semmi által könnyen haragra nem gerjednek ; se rendkívül vígak , se rendkívül szomorúak nem lehetnek. Avagy kegyesebb vagy dicséretesebb-é az öreg kor azért, mivel kevesebb vonszódása van aJ testi gyönyörködésekre , aJ meliyekre nézve aJ hajlandóságnak hijjával van, mivel inai és ereji megtom- púltak? Avagy kárhoztatást érdemel-é az ifjoncz és leány, vagy az élete javában lévő férjfi és asszony, mivel itt több erő teljesség, és hatalmasabb kívánság van? AJ tárgy eléggé fontos, hogy róla elmélkedjem. A3 magam tulajdon nyugalma kívánja, hogy az ér- zésJ bizonyos fellobbanásainak bűnös voltokról vili * Szivünk indúlatinak helyesebb megítélések.
