Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

lágos esméreteket szerezzek magamnak; ha valljon, hogj kegjes és Isten előtt kedves legjek, szükség-é elnyomnom testiségemnek minden ger- jedelmét.

Már az okosság is megmondja nékem, hogy ennek nem kell és nem lehet meglenni. De mind- azáltal azt állítják aJ kemény buzgólkodók és Er- kölcstaniték. Gyakran még a’ szent székekből is prédikálják nékem , hogy testemet minden indulatéval és kívánságéval eggyütt úgy megfeszítsem , Js megöldököljem, hogy aJ szerént az életnek minden örömeiről le kellene mondanom.

Ha ellenben amaz Isteni személyre, aJ Jézus Krisztusra, aJ legszentebb '"s legártatlanabb emberre tekintek, aJ ki nekik, és nekem is Tanítóm: úgy az ellenkezőről győződöm-meg; Ő sem volt teljességgel ment aJ Szívnek eleven indulataitól. Az ijedős, harag, félelem, szorongás, Js testi gyönyörködésekhez való kedv, éppen nem valának idegenek Ő előtte, és Ő ezen nem szabad akaratbéli hajlandóságokat el nem nyomta.

Elő adatik, miként gerjedett tüzes bosszanko- dásra, midőn aJ Jéruzsálemi templomban aJ pénzváltókat látta ülni, és azokat, aJ kik áldozatra való ökröket, juhokat, és galambokat árultak. Ostort csinála kötélből, Js kihajta mindeneket aJ templomból , és aJ pénzváltóknak pénzeket elhintő, és az asztalokat elfordító, mondván: Ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárságnak házává! Ján. 2, i4~i6. Ez aJ czikkely aJ JézusJ életéből gyakran mélyen íbglalatoskodtatott engemet. Ha a3 harag gerjedései magokban gondoltatván vétkek az Isten előtt, hogy tűrhette vólna azokat magában aJ Jézus ? És pedig meg nem bánta azt. Hogy haraggal cselekedett, tagadni nem lehet. Több ízben jött Ő hevülésbe. Sőt nyilvánsággal mondlf- tik a^ szent írásban, hogy eggykor, midőn a* Fa84 Szivünk indulatinak helyesebb megítélések. *