Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
32 és az 6 elméjek3 felgerjedésein, mint megannyi goromba vétkeken keservesen bánkódnak. Sokan voltak az illyenek között, a3 kik elvonták a3 világtól ' magokat, hogy kevésbé ragadtassanak - el a3 haragra és örömre, a3 heves fájdalomra vagy .bosszúságra. Mások ismét , a3 kik az Ö felgerjedéseket nem kevésbé bűnöknek tartották, egyenesen szántszándékkal bementek az élet3 tolongásába, vagy legalább nem kerülték az olly alkalmatosságot, melly által az Ö érzéseik felháboritódhattak, hogy aiinakutána annál vi- tézebb lélekkel meggyőzhessék azokat, 3s annál inkább megerősíthessék és érzéketlenebbekké tehessék magokat a3 félelem, ijedtség és harag ellen. Ismét mások a3 testiségnek minden eleven felger- jedéseit az ember3 természeti romlottságának tartották, és némelly azok ellen tett híjába valóhar- czolás után magokat arra alkalmatlanoknak vélték , hogy valaha kegyesekké és az Isteni kegyelemre méltókká légyenek. Miért beszéllek a3 mült időkről? Úgy van az a3 mai napon is. Vágynak sok Keresztyének, a3 kik éppen abban helyhezteük a3 Keresztyénségnek legfőbb gyozedelmét, hogy az érzéseknek minden elevenségekétől akarnák nyomni, és büntetésre méltó dolognak tartják az azoktól való meglepettetést. De vallyon bún - é az erős szív béli-indulat ? Hát azt akarja-é az Isten, hogy mi olly mértékben meghaljunk magunknak, hogy a3 fájdalom és vígasság, kedv és kedvetlenség eránt érzéketlenek legyünk? Kárhoztatást érdemiek-é én, ha azon, a3 mi gyalázatos, haragra és kedvetlenségre gerjedek ? vagy ha az én barátim3 vigságában részt veszek, velek tréfálok és nevetek, tánczra és né- zojátékra megyek, és a3 társaságos mulatságokban gyönyörködöm? Isten3 parancsolatja-é az, hogy yn egész életem3 idejében félbe szakadatlan hideg Szivünk indá lut inak helyesebb megítélések.
