Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
81 Önn - meggyőzés bátorságot Kíván ! ’s a" fő jó , érdemel harczot! Ki nem óhajt Mártírokhoz, ’S a’ Krisztushoz Hasonlítni, mint Urához? Fáradságát mellyik Vitéz Bánja? bár harcza yólt nehézj Ha férjíi módrá küszködvén, ’S csatát nyervén, Örvendhet már győzedelmén. Halál’ Győzője , Krisztusom , Segélj, hozzád ragaszkodom! Csak ember legyek , ez tisztem, ’S elég nekem ! Többit Angyaloknak engedem. Jolidon néha valamelly jó ember az igazságtalanság5 látásakor haragra és bosszúságra lobban; vagy af vig alkalmatosságokkal magát az örömJ árjának ereszti; vagy aJ félelemtől gyötörtetek., melly az Isteni gonviselésben való bizodalom3 hijánosságának látszik, vagy más illyféle eleven érzésektől meglepettetek: gyakorta megesik, hogy mások, aJ kik talám természettel kevésbé elevenek és ingerelhetők, kárhoztatják Őtet. Megesik igen sokszor, hogy éppen magok az illy jó, de nagyon tépelödo emberek szemrehányásokkal ostromolják, ’s az Isten előtt vádolják magokat. III. Rész. 6
