Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
70 a3 mellyektol minket a* mi nevelésünké a3 mi sorsunk tökéletes bátorságba helyheztetett. Jobbak vagyunk -é mi azért Ő náloknál? Tapasztaltuk-é már mi a5 kísértés legveszélyesebb éráját, 3s megtartottuk-é abban szerencsésen a3 mi törvényűiket a3 környiiláüások3 és zajló indulatok3 ösztönözése ellen? Miilyen keményszívű szeretetlenséggel Ítéltetik-meg sokszor eggy haragtól elragadtatott embernek boldogtalan liirtelenkedése, a3 ki talám eggy rettenetes, pillantatban gyilkossá lett, és tökéletes jussal a* felsöségtol megfogattatott és a’ törvények szerént megbüntettetett! Gyilkossá lett Ő, és még is lehetett, az ö fellobbanó indulatjának kormánytalanságát nem számlálván, eggy a3 legjobb , legjótévobb, legszeretettel teljesebb és minden jóra legelszántabb emberek közzül. Bizonyos dolog már az, hogy ö méltóvá lett a3 büntetésre; semmi se igazíthatta - meg az Ő utálatos cselekedetét ; az ö szíves megbánása azt nem letté nem teheti. De jobb ember vagyok-é én Ő nálánál azért, mivel még semmi gyilkosság nem fekszik lelki is- méretemen? — Dicsekedhetem-é magamban az én hidegvérűségemmel és szelídségemmel, holott e£en úgy vélt virtusaimat talám csak az én személyes félénkségemnek, természetes bátortalanságomnak és restségemnek köszönhetem? Hányszor ítéltetik kár-örömmel vagy kevélyen le néző szánakozással valamelly megesett szűznek botlása, 3s hányán mondják az Ő kemény megité- lonéjik közzül hízelkedő önnérzéssel: Háld Istennek j hogy nem vagyok ollyan, mint imez itt! — De oh te a5 ki igy ítélsz, meglehet, hogy az a3 boldogtalan, a3 kit te megvetsz , valójában szűzebb szívű vólt náladnál. Meglehet hogy valóbban szerette a3 virtust, mint te; meglehet hogy a3 maga indulatjával nehezebb liarczolásokat tett„ A' jónak elmulasztása.
