Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
71 mint te — oily harczolásokat, mellyeket csak & Mindentudó tudott, mig végre megcsalódva, el- csábittatva 9 eggy boldogtalan szempillantatban önnön magát és minden szentséget elfelejtvén, elesett. — Te ugyan, oh kemény megitéloje aJ te szánakozásra méltó atyafi társadnak , dicsekedhe- tel, hogy még semmi olly nagy botlást nem tettél — de vallyon ugyan valóságos érdemed vólt é ez neked ? Vitt-é valaha tégedet a3 te eggybe- köttetésed olly veszedelmes állapotok közzé? Vallyon mindenkor aJ te virtus eránt való szereteted vólt-é az, aJ mi téged megmentett, vagy csupán aJ gyalázattól való félelem , vagy éppen az alkalmatosság nem léte? Fertőzetlenül maradott-é mindenkor aJ te szíved ?s aJ te képzelődő tehetséged ? Mint hajdan aJ Jézus az Ö eleibe állított bűnös asszonynak tekintetére, aJ helyett hogy azt elkárhoztatná , így kiáltott-fel: Jí3 ki ti közzületek bűn nélkül való „ az vessen először követ Ö red- ja! úgy kell nekünk is gyakran még ma is az olly személyekre nézve gondolkoznunk, aJ kiknek botlásaik az Ő rejtekeikbol napfényre jőnek, mig a5 miénknek következései eltakarva vagy csak a mi tulajdon emlékező tehetségünkben elásva maradnak. — Még azért ne tartsuk magunkat tökéletesebbeknek, hogy még eddig az emberek* figyelmét valami durva, és következéseinél fogva szembetűnő vétekkel nem foglalatoskodtattuk. AJ közönséges életben ugyan rendszerént már jó embernek nevezik aJ fedhetetlen magaviseletü személyt, aJ kiről tulajdonképen semmi rosszat vagy illetlen dolgot nem tudnak mondani; és sokan még azt is elhitetik magokkal, hogy már az által is érdemesek és jussok van polgártársaiknak becsűlésekre, hogy senki azok közzül Ő rájok nem panaszolkod- hátik. — De avagy érdem -é gonosztévonek nem A' jónak elmulasztása.
