Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
56 mellyel jó hírednek fizetsz. Nem, — légy könyörülő! — Vásárolj nekik aJte drága köveiddel eggy örömkönnyel; csinálj aJ te feleslegvaló ruhájidból legalább eggy puha halálos ágyat a' szűkölködő betegnek; vidámitsd - meg még aJ szükséget látó öregnek utólsó órájit azon borral, mellyel külöm- ben aJ te vendégeid fecsérlettek-elJs azon csemegékkel, mellyek az ételkivánásJ nem léte miatt elromlottak ! •— Adj az ügyefogyott, kolduló gyermeknek eggy gyám-atyát, eggy anyát, hogy ez érezhesse újra az ifjúság* örömeit. Ezen árvának megtartása nem kerül többe, mint némelly mulatságaid* feláldozásába, a* mellyek soha sem szereznek halálos órádban olly vidám emlékezetet, mint a* te pártfogásod alatt lévő árva sirvaáldó szemének tekintete. Ez az az alamisna, a’ melly Isten előtt kedves. Ugyan megtettem-é én eddig, oh Te áldással teljes, szüntelen ajándékozó felség, azt, a* mit kellett volna tennem, hogy méltó gyermekednek neveztessem? —- Ugyan betöltöttem-é az én általad olly sokképen boldogított lételemnek, és a* Te áldásidnak czélját tehetségem szerént? Nem keményítettem-é meg szívemet gyakran azzal, hogy azt hittem, hogy csak a* magam külombféle szükségeire van elégségem ? — Ah, miért csináltam hát olly sok elmaradható szükségeket magamnak, hogy azok nagy részét elemésztették azon áldásnak, a* mellyel engemet megörvendeztettél ? Miért nem legdrágább foglalatosságom az én atyám- fijainak nyomorúságokat enyhiteni., az elhagyattat- tak' könnyeit felszántani ? Jól van, jól, Atyám, úgy legyen ezután! — Aratok e* földön szegény atyámfijainak számokra, és megosztom velek a* Te áldásodat. Majd osztán ok Te nálad fognak az én számomra aratni az Ö könyörgéseik által. — Oh gyönyörű csere! a* mit Istentől való függésünk.
