Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
57 én & legkissebbel az én atyámfijai közzül cselekedtem , az Istennel cselekedtem — önnön magamnak cseledtem. Vidámabban könyörgöm ennek utánna hozzád: Add-meg nékem az én mindennapi kenyeremet! — mert atyámfijainak számokra is kérem azt. Oh Te, aJ kinek én mindent köszönök, a* kitol függ lételemnek minden szempillantása, aJ magam és az enyéinV öröme és java — lágy mindenha én velem aJ Te kegyelmeddel és irgalmaddal, valamint én is, a’ mennyire munkássági köröm kihat, eggy szenvedőt sem akarok könyöriile- tesség nélkül elhagyni. Amen. VI. A Vir tusra v aló bátorság. 1. Pét. 3: 13, u. Én csak az Urra nézek , ’S hozzá ragaszkodom; Ugyan hát mitől féljek? O bástyám ’s paisom! Igazságot követni, Jézus’ lelkében élni , Igéje serkenget. Tudjak-é hát rettegni, Bár világ fenyeget? Bosszúálló emberek’ Dúlási közt reszkessek ? Nem! bár szétomlik a’ világ, Megáll mindég az igazság ! Légyen keskeny ’s tövises Az igazság’ útja, És emberektől üres, Híven járok rajta. Istentől való függésünk.
