Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
50 mdnyokra, a mellyek nekünk hasznunkra lesznek, és ismét másokra nyujtnak alkalmatosságot. Így vezérel minket a3 mi állapotunk3 jobbításának reménye eggy munkásabb, közhasznúbb lélekre, a3 kölcsönös szolgálatnak nagyobb mértékére, az eggymás között való nyájasabb, atyafiságosabb eggybeköttetésekre; kötelességinknek elevenebb érzésére; a3 természetnek világosabb látására , ez pedig a3 mennyei Atyának világosabb ismére- tére. így nevel Ö minket, és azon jótétemények által, mellyeket mi a3 mi lelki és testi tehetségeink3 használása által nyerünk, utoljára eggy nagyobb jótéteményt nyerünk, a3 mellyet eleinte alig képzeltünk, tudnillik eggy megnemesittetett, fel— emelkedettebb, kegyesebb lelket, méltót arra, hogy az Örökké valóságba még dicsőbb lépéseket tégyen. De nem vesztegelhetek, mint Istennek méltó gyermeke, ezen érzések mellett; szükség hogy ezek szárnyat adjanak áhitatosságomnak, hogy a3 vég- hetetten kegyelemnek királyi székéhez háládatos imádással felemelkedjem; 3s szárnyat lelkemnek az Istenhez hasonlító tettekre. Mert az a3 legfőbb áhitatosság és imádás, hogy mi magát az Istent kövessük, és a3 mi kis munkássági körünkben olly boldogitólag munkálkodjunk, mint Ő a3 széles te- remtetség3 véghetetlen birodalmában. Valamint mi az ö kegyelmétől, úgy más emberek viszontag mi tőlünk függenek. Az Istentől mindennek létele olly szorosan eggymásba van kapcsolva, hogy a3 legnagyobb a3 legkissebb- tol 5 a3 legalacsonyabb a3 legfőbbtől való néminémü függésben él. Gondolkozzunk és cselekedjünk hát mi Isteniképen azokra nézve is, a3 kik mi tőlünk függenek. A3 mi gyermekeink és hozzánk tartozójink azok*, a9 kiket az Isten a3 mi ápolgatásunkra és Istentől való függésünk.
