Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

Istentől való függésünk. 51

r

gondoskodásunkra bízott. Éreztessétek azokkal is eggy jó akaró atyai és anyai szívtől való függésnek édes boldogságát. 3S valamint az Isten az Ősznek áldása által már hónapokra és esztendőkre elintézte a3 mi tápláltatásunkat, úgy mi is legyünk figyelemmel a3 miéinknek illendő feltartásokra az Ö jövendő napjaikban.

Emléke zz él-meg a hőség3 napjaiban d szükség3 idejéről 3 és a3 te egésségednek vidám érzésében a5 beteg - ágynak fájdalmáról! — Hány ember, a’ ki ma nyer., elveti pazérló kézzel azt, a* mit eggykor az Ő gyermekei könnyező szemekkel keresnek-elő a3 porból és sárból! — Az életre kevés kívántatik; ha eledelünk és ruházatunk van, úgymond a3 Jézus, elégedjünk-meg. A3 boldogságra kevés kívántatik; csak kívánságaink3 mérséklése., a3 csak azzal való megelégedés, a3 mivel bírunk, és a3 mindeneket jól vezérlő gondviselésben való bizodalom szükséges arra. A3 mennyivel többet bírunk, mint a3 mennyi a3 mi szükségünkre kívántatik, az nem a3 miénk, hanem azoké, a3 kik magokat segítség nélkül fel nem tarthatják. A3 feleslegvaló olly tokepénz, mellyet az Isteni Gondviselés azért hízott reánk, hogy azzal mások3 javára sáfárkodjunk. Nevezze bár az ember azt, a3 mit neki az Isten3 jósága az Ő élete3 idejére kölcsönözött, a3 maga tulajdonának; d léleknek nincsen egyéb tulajdona az ö akaratján, az Ő virtusán 3s az Ő tehetségén kívül; a3 többit elragadja Ő tőle eggy eset, eggy éjj, 3s eggyóra, mellyet mi az élet3 végórájának nevezünk.

A3 ki tehát azt a3 felesleget, melyet az égtől vett, könnyű elmével elfecsérli, hogy a3 maga érzéseinek valamelly innepet adjon, pazérlójává lessz azon értéknek, a3 melly más valóságok3 feltartására és megvidámitására vala rendeltetve. Méltatlanná teszi magát azon aratásra, a3 mellyet megért. Nem az Ö ügyessége, nem az Ö orczájának