Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
49 e3 mái napig mindeneket? Rettegek az emberi hatalomtól, rettegek ellenségim3 fortéiéitól. De nem függenek-é Ók az Istentől, szintúgy mint én? Vehetnek-é csak eggy lélekzetet is az Ó engedelme nélkül? Nem Ő-é a3 sorsnak Ura, 3s nem igazgatja-é szintúgy a3 fejedelmeknek, mint a3 kóldúsok- nak szíveket a3 környülállások, és történetek3 kölcsönös munkálkodása által? Oh nem, én lelkem, sohase csüggedj-el, ha gondjaid legsetétebben öszvetódúlnak is körülötted; ha az emberek elhagynak is tégedet, a3 nélkül hogy tanácsot és vigasztalást hagynának magok után. Hiszen attól függesz te, a3 ki tégedet teremtett, a3 ki tégedet mind ez óráig szeretve megőrizett; a3 ki soha sem szűkölködik segitség nélkül, a3 ki néked gyakran egészen váratlanul a3 legjobb örömöket adta, és semmiféle nyomorúságot se küldött reád, a3 mi reád nézve néha tud- tod nélkül, vagy úgy hogy azt utóbb magad által láthattad, a3 legjóltévöbb következéseket ne szülte vólna. Örülj a3 te minden világok3 Atyjától való függéseden! Az Istentől függünk mi; ő ád nékünk, a3 mi nélkül szűkölködünk. De nem adja azt nekünk úgy, hogy mi is a mi gondolkozásunkat és munkánkat segítségül ne vegy'ük. Nem mintha mi azzal az Ö áldását megérdemelhetnénk — mert micsoda hasznot tehetnénk mi valaha a3 mi fáradozásunk és mesterségünk által az Istenségnek? — hanem hogy az által nagyobb tökéletességre juthassunk. Valamint eggy szerető atya a3 maga neveletlen gyermekét ajándékok és szeretet által neveli, éppen úgy neveli az Isten is az emberi nemzetet, a3 midőn azt kénszeríti, hogy a3 néki ajándékozott lelki és testi tehetségeket haszonra fordítsa. Ez a3 mi tehetségeink3 használása neveli azoknak erejekot. így jutunk mi időről időre uj felfedezésekre és talál- III Rész. ' 4 Istentől való függésünk.
