Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
48 leim, mindenkor megemlékezem aJ minden jók Adójától való függésemről. Nem az én ügyességemtől és mesterségemtől, nem az én szorgalmamtól és gondjaimtól, nem, hanem az Ö áldásától függ valójában minden. Szüntelen való függésben vagyunk mi az Istentőls valamint hogy a? gyermek függ az Ö szüléjitöl. Úgy gondoskodik 6 mi rólunk , mint az anya aJ maga gyámoltalan csecsemőjéről, Js mint az atya aJ maga neveletlen fijáról. Bá'r- melly engedelmes légyen is aJ gyermek az Ö szüléji eránt: megérdemelheti-é ezen engedelmesség által aJ maga eledelét és ruházatját ? Mit adott 6 először a5 maga szüléjinek, hogy ezek vi- szontag adjanak azért Önéki ? — Ah, még sokkal szegényebből és gyámoltalanabból állanak az emberek az Ö mennyei Atyjok előtt. Az Ö legkegyesebb engedelmességek is csakugyan nem érdem Ö előtte. Semmijek sincs nekik, aJ mit Önéki adhatnának és tehetnének. Övé minden. Csak Ö ád nékik mindenkor, és Ö örömest ád és szünet nélkül. Függök vagyunk mi, mint aJ neveletlen kicsinyek az Ö SzüléjiktoJ. Ez az öszve köttetés, aJ helyett, hogy engem leverne, inkább csak az én könnyű elméjüségemet, és saját erőmben való ke- vélykedésemet kissebbíti, de ellenben háládatos- ságomat Js bizodalmamat öregbíti. Miért csüggedek hátéi olly hamar, mikor nem megy minden az én kívánságom szerént? — Miért kedvetleneden! hát el, mikor aJ nehéz idők folyamatjárói, sokféle lehető szerencsétlen esetekről, Js kedves hozzám tartozójimnak akkori sorsokról gondolkozom, mikor én nem leszek többé Ö velek? — Nem de nem egészen az én Istenemtől függök-é én? nem Atyám-é Ö nekem, Js nem Atyjok-é az e- nyémeknek, nem igazgatott-é még javunkra mind Istentől való függésünk.
