Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

47

vétkezései. Minden finnyáság meggyŐzettetik, és azok dolgok, a3 mellyektol külömbenborzadott az ember3 természete, lígy ingerük ó'tet mint valami drága eledelek. A3 ki jól lakott, a3 legboldogabbnak tartatik; a3 ki az eledel3 nem léte miatt erő nélkül bever, többé nem sirattatik, mert a1 többieket ugyan azon sors várja!

Akár adakozó, akár takarékos kézzel adjon az Ősz, mindenkor elő áll az, hogy a3 mi Istentől való függésünket hirdesse minékünk. Semmik se vagyunk mi, és semmink sincs nekünk Őnála nélkül; egyedül az Ö jósága által van pedig mindenünk. — Ha az ember ritkán kiván is arról megemlékezni: az ősz megemlékezteti arra! Reszket a3 szántóvető a3 nyárnak égi háborújitói, 3s a3 szÖlomíves azon lms és nedves napoktól, a3 mellyekben a3 szolő- fürtöknek éredniek kell. Minden ember aggódással várja az Ősznek elhatározódását — ólcsóság vagy drágaság kíséri azt.

Mi az Istentől függünk. —Minden óra, és abban minden lélekzet - vétel arra tanít bennünket. Mik volnánk mi a3 gondviselés3 védelme nélkül? — Es még is kevélykedik az ember, mintha az ő aratásai csupán az Ő tett fáradozásainak, 3s megkettozte- tett mesterségének következései volnának. Büszkélkedik a* maga bovölködésével, a3 halandók között való tekintetével, mintha mind ez csak az Ő okosságának gyümölcse volna. Mosolyogva számlál- gatja-elő a’ maga szerencsés történeteinek sorát, mintha azokat a3 maga tulajdon hatalma hívta vólna elő. Ah, melly kevés kívántatik arra, hogy ő és az ő dicsősége semmivé tétessék ! Eggy esztendő, eggy óra, eggy szempillantat az Isten áldása nélkül, és az előre el nem látott nyomorúság sebes folyamatja tökélletesen meg alázzák a3 kevélyt.

Azért, akármit nyerjek is én, akármelly szerencsésen menjenek tökéletességre az én feltétéIstentől való függésünk.