Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

46

adott volna, hogy szörnyű elszaporodások által az emberi szorgalom3 aratásait elpusztítsák; vagy csak a3 levegőnek azon jóltévo befolyását tagadta volna meg, melly által a3 plánták erőt és tenyészést nyernek — mik volnánk most ? Mit használt volna a3 halandóknak minden fáradságok, okosságok és gondoskodások? — Mi volna a3 mi aratásunk? Az éhei hálástól való rettegés.

Gondolj magadnak eggy világ-részt a3 maga sok millió lakosaival a3 megkívántaié tápiá lat nélkül eggy jobb Ősznek ismét való érkezéséig. Gondold magadnak te, a3 ki most nyalánkan válogathatsz a3 csemegék közt, mintha az éhség átlapolja vett volna körül tégedet. A3 gazdag megvető tekintetet vet az egybe balmazott arany rakásra; holtan hevernek a3 magasztalt kincsek, mert nem lehet azokat enni. A'* szegény kétségbe esve bódorog házról házra; a3 legkönyörületesebb is kegyetlenné lessz aJ közönséges ínségben, és megtagadja a’haldoklótól azon kevés táplálatot, mellyel a3 maga napjait akarja tengetni A3 csecsemő nyöszörögve eped - el eggy bánattal kiaszott elalélt anyának mejjén. Az éhséggel küszködő siet és egésségte- len plántákat 3s gyökereket próbál. A3 tulajdonnak szentsége elenyészik a3 kétségbe esés’ ereje előtt. A3társaság és barátság3 kötelei felbomlanak; mert eggyik a3 másiknak irigyli az utolsó harapást. A3 szülék és gyermekek meghasonlanak eggy marok élelmen, 3s a3 szolga elhagyja az Ő szűkölködő Urát, a3 ki Őtet többé nem táplálhatja. Halvány ábrázatok találkoznak az útszákon, és a3 be esett szemek azt kérdik egymástól: Adhatsz-é nékem ? Eggy- más mellett vitetnek-ki a3 halottak, és boldogoknak mondatnak az élőktől, a3 kik az Ö nyomorúságoknak nem látják olly közelvaló végét. Öldöklő dög-nyavalyák mennek városról városra, faluról falura, mint a3 veszedelmes tápláló eszközök3 köIstentől való Jüggésiinh.