Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
4 esztendő? vagy is inkább mit vészén még el tőlünk ? Mi lesz újra belőlünk tizenkét hónap múlva; mi lessz házunk3népéből? Ki állottuk-é már az életnek legsulyosbb történeteit, vagy még előttünk vágynak azok? Hány ember nem kivánná éppen most azon tehetséget, hogy a3 közel lévő ismeretlen idők3 rej- tekéhe eggy világos tekintetet vethessen! Kit kérdjünk-meg? — Néma átjövendő. Az Isten elrejti annak ábrázatját. A* szenvedő j bátortalanná tétetvén már aJ korábbi szerencsétlenségek által, még nagyobbaktól retteg. — .A* szerencsés * a3 ki némelly reményének teljesülését már közel látja maga előtt lenni, megijed arra a3 gondolatra, hogy eggy váratlan eset leronthatja mind azokat az arany hegyeket, mel- lveket épitett magának. Ah, melly megbocsáthatok az embernek aggódásai! — De elenyészünk-é azért idő előtt a3szo- rongattatásban és elcsüggedésben? — Nem. Sőt felkeli fegyverkeznünk bátorsággal 3 mint bölcs embereknek, minden ellen, a3 mi rajtunk történhetik. Az igazi bátorság pedig nem abban a3 könnyű elméjűségben áll, a3 melly a3 nélkül, hogy a3 veszélynek bátran szemébe tekintene, enyelegve megy azzal szembe, és készületlenül hagyja magát attól meglepettetni; nem is abban a3 mindenen elcsüggedő kétségbe esésben, melly vakon, minden remény és vigyázás nélkül bele rohan a3 nyomorúságba: hanem a3 bölcsnek bátorsága abban a3 rettenthetetlenségben áll, melly abból a3meggyőződésből származik, hogy a3 legrettentőbb sors se meggyozhetetlen; 3s az onnan származó rettenthetetlenségben , mivel az ember ismeri azon eszközöket és útakat, mellyekkel a3 veszélyeket, midőn közelítenek, el lehet hárítani, hogy azok egészen el ne nyeljenek bennünket. Uj esztendő’ kezdetén.