Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

ö czéljokat, de alkalmatlanok maradnak arra, hogy az arra szolgáló leghelyesebb eszközöket és utakat a3 valóságos világban meg tudják választani.

Ha valaha valaki a3 fo tökéletességé eredeti képét esmerte, ha valaha valaki a5 köz boldogság3 elő mozdítására a3 legmérészebb szándékkal volt, és a3 világ3 megjobbitásának szörnyű munkáját a3 legmélyebb szeretettel, a3 legálhatatosabb akarattal vitte véghez, minden bizonnyal a Jézus Krisztus volt az. Ki hasonlított valaha Ö hozzá? De az Ö Isteni nagy czélja, és Isteni nagy buzgósága mellett is mindenkor úgy vette Ö a3 világot, a3 mint valósággal volt az, hogy azt azzá változtathassa, a3minekannak az Ö felséges gondolatja szerént lenni kellett volna; soha sem várt ö az emberektől többet, mint a3 mennyi tölök kitelt.

Csak abban az idő korban fogott Ö a3 maga felséges szándékához, melly az ifijúság és férjfiúság3 közép pontján lévén, amannak heves lelkesülését és buzgóságát, ennek tapasztalásával és állhatatosságával egyesíti. Nem képzelte Ö az embereket sem erkölcsibbeknek 3s jobbaknak, sem rosszabbaknak, mint a3 minémüek voltak. A3 galambi szelidség mellé kígyói okosságot, a3 szív3 ártatlansága mellé a3 másokra nézve való előre vigyázást és a3 szemességet ajánlotta ö. Megmutató a3 maga tanitvár nyinak, mit várhatnak ok az emberektől; met- azok is még talám igen sokat vártak, és azt tartották , hogy minden úgy gondolkozik és úgy lángol a3 fö szentség eránt, mint ok. Azért mondoLta nékiek : Ezeket szólítani nektek, hogy meg ne bo- tránkozzatok. EljÖ az idő, mikor valaki titeket meg- ölénd, állítja hogy Isteni tiszteletet cselekszik. De ezeket szállottam néktek , hogy mikor eljövénd az idő , megemlékezzetek róla, hogy én ezeket megmondottam néktek. Ján. 16, 1. 2. 4- Igyinté a3 Jézus , ama mély emberisméro, az Ö igen is jó szívű,

jf jó emberek’ tévelygéséi az eleinek ’s o’ t. 199