Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

s1z élet’ becse az emberekre nézve.

195

Uram, taníts engemet megemlékezni arról, melly mulandók az én napjaim, melly bizonytalanok e3 világnak minden kellemetességei, hogy azokkal, a3 nélkül hogy tőled elszakadjak, bölcs mérsékléssel élhessek és mindeneken felülemelő v igasztalással veszthessem - el azokat. Ez a* világnak igazi megtagadása, mellyre engemet a3 Te Fijad, a'* Messiás Jézus int.

Uram, taníts engemet megemlékezni arról, hogy ez a3 földön való lakás csak eggy kis pontja az én véghetetlen lételemnek : hogy nekem a5 mennyekben kell élnem. AJ mi engemet a3 haláT óráján tül vár, azt én nem tudhatom; 3s ha szinte tudhatnám is, nem érteném. Hogv érthetné a3 gyenge gyermek, a3 ki a3 maga játszó eszközeihez nagy kívánsággal ragaszkodik, az érett ido- kornak nemes örömeit? így mi is itt e3 földön hitben , nem látásban élünk.

Uranij taníts-meg engemet tulajdon méltóságomról megemlékeznem „ hogy szemeim előtt ez életnek becse alább száljon. Adj nékem erőt, a3 Te lelked légyen én velem; csak igy nyerek én szabadulást a* múlandóság3 bájjától, és az indulatok3 hatalmától. Te vagy. Uram, a3 lélek. A* hol pedig az Úrnak lelke van, ott szabadság van. Amen.