Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
XVHI. A5 jó emberek tévelygései az életnek megítélésében• Ján. 16, 1 — 4. Ne kivsnj csak azért jobb világot, Hogy teljék kedved; Jobb az gyakorta, mint a’ hogy te a’ dolgot Képzeled. Érzésed jó — de tiszta-é vallyon Szíved szüntelen ? Ne kívánd Lát mástól is azt e’ világon, Hogy Angyal legyen. Kiki hát önn-természetes útját Békén kövesse; ’S maga körében tűrve az Isten’ nyomát Keresse! Minden halandók5 szívében van valamelly képe annak, aJ mi jó tökéletes és szent. Ez a’ tökéletességé eredeti képe szokott annakutána az aJ mérték lenni, melly szerént mi aJmi tulajdon cselekedeteinké erköltsi betsét vagy alacsony vóltát meg Ítéljük. Életünknek és valóságos létünknek azzal való eggybe hasonlításából esmerjük meg, a5 mik lenni tartozunk ^ Js miilyen távolságra vagyunk még aJ tökéletességé fő czéljától? Abból származik minden jeles elmében az aJ forró iparkodás, hogy mindenkor aJ legjobbat kívánja ^ és az után törekedjék j aJ mi legtökéletesebb aJ maga nemében. Onnan ered az, hogy a5 maga tehetségeinek munkásságára , aJ maga polgári és házi életére nézve minden ember folyvást magasabb czélt választ. 196 A’ jó emberek5 tévelygései az életnek ’s a’ t.
