Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
178 gosan szolgáljon, és kiki minden tehetsége szerént mindeneknek boldogságokat öregbítse. Igaz az, hogy nekünk bizodalmunknak kell lenni az Isten3 útaiban; de ezen bizodalomnak nem szabad minket tunyaságra , nem szabad a3 dolgok folyamatja eránt való hidegségre tántorítani el. Nem kell nékünk vigyázatlan magunk viselete által magunkra és másokra nézve valamelly nagy gonosz3 szerző okaivá lennünk, 3s annakutána pedig magunkat azon hamis hittel meg nyugtatnunk, hogy azt úgy akarta az Isten. Nem kell magunkat és másokat oktalanság által önként szerencsétlenségbe buktatnunk, azután pedig az Isten3 segedelmét várnunk. így tehát a3 minden Keresztyéni bölcseség nélkül szűkölködő emberi eszesség csak oktalanság, melly utoljára veszedelmet szül. így a3 virtus, ha okosság és megfontolás nélkül gyakorol tátik , útdíjára vétek lessz,és a3 legkeményebb kárhoztatásra méltó. Eszességgel kell nekünk bölcseknek , és bölcsességgel eszeseknek lennünk. .Az eszesség pedig az az ügyesség, meílyetmi tapasztalás által szerzünk, 3s mellynél fogva mi minden cselekedeteinknél mindenkor a3 lehető legjobb eszközöket választjuk czéljaink3 elérésére. Az eszesség ismeretesekké teszi magának mind azokat a3 környülállásokat, a3 mellyek közt néki foglalatoskodnia kell. Az eszesség csak a3 maga hasznáról gondolkozikj és tsak az arra vezető legbizonyosabb eszközöket iparkodik magáéivá tenni. Az eszesség mindenben megfontolva, őrizkedve, vigyázva és íigyelmezve megy a3 maga tzélja felé. Ellenben a bölcsesség az arra való törekedés, hogy az ember csak azt cselekedje, a3 mi helyes és jó, a3 mi a3 Jézusnak tanítása, és a3 legszentsé- gesebb valóságnak akaratja. A3bölcsesség nem akar semmi hasznot., hanem csak virtust; az nem gon/íf világi okosság ás emberi bölcsesség.