Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

csolatait, ott a* hol azohüségtelenségek nem igen könnyen fedezódhetnék-fel, ravaszul kijátszák; semmi lelkiisméret ellen való dolgot nem tartanak abban, ha az Ö vagyonokataJszerént, aJmint abból hasznot húzhatnak, most nagyobbnak, majd csekélyebbnek adják elei, mintaJ minémíi az valósággal, és igy az Országot megcsalják; valami igen ártatlan dolognak tartják, midőn restségből vagy haszonkeresésből a köz jónak vagy kormánynak reá jók bízatott részével, mint olly idegen dologgal, melly Öreájok éppen nem tartozik, tunyán bánnak, még pedig annyival inkább, ha aJ mellett sem pénzt, sem tiszteletet nem arathatnak.

Helyes dolog-é ez? Az emberek vállat vonítnak és ezt mondják: Úgy de én magam egyedül nem áldozhatom és nem akarom magamat feláldozni; senki sem köszönné azt meg nekem. — Böl- cseség-é, keresztyéni érzés-é ez? AJ lelkiisméret azt mondja, hogy nem, de aJ haszonkeresés eszességnek és igazságos önnszeretetnek nevezi azt.

Valóságos eszesség és igazságos őnnszeretet-é az, midőn mi a” felsöségtöl és a5 Hazától becsületességünket ott tagadjuk-meg, & hol semmi büntetéstől nem félhetünk? AJ jó állapotot, és jószágot, Js ha ezekkel nem bírunk, még azt aJ tehetséget is, hogy magunknak vagyont szerezhessünk, csak annyiba bírjuk, a’ mennyiben olly tartományban lakunk, aJ hol jó rendelések és intézetek által aJ mi vagyonunk és kereset-módunk védelmeztetik, vagy alkalmatosságot találunk aJ világi javak szerzésére. De önnön magában eggyikünk se állhatna fen. A3 leggazdagabb ember is szegényebb lenne aJ puszta magányosságba az Ö tonna arannyaival, mint aJ koldús eggy népes városban.

Ezen tehetségekért tehát, mellyeknél fogva birtokainkat és jószágainkat szorgalom által öregbíthetjük , tartozunk háládatosok lenni azon tarA' Keresztyénnek, mint jobbágynak ’s a t. 149