Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

Ä Keresztyénnek, mint jobbágynak ai törvény és JelsÖség eránt való lelkiismeretessége.

Rom. 13, 5—7.

A’ polgári Szent tiszt soha felejtve Ne légjen, hogy senki yakmerosködve Haza’ törvényét ne sértse ravaszul,

Maga oktábúl.

Adj nékünk , Isten ! állandó hív szívet,

Tartsuk előttünk rendeltetésünket,

Hogy eggykor éltünk’ végén békességgel Szunnyadhassunk-el.

^Nem vagyok-é én már az által jó polgár, lia a3 magam értékéről és jószágáról gondoskodom : ha az által, hogy hasznos foglalatosságokat űzök, és a5 magam hasznát gyarapítóm, más emberek3 hasznát is előmozdítom; ha a3 felsőségi személyek eránt illendő tisztelettel viseltetem, és békével szenvedem, a3 mit megváltoztatni nem lehet; semmi láz- zasztó gondolatokat nem táplálok j és mindenhol megadom az adókat, a3 mellyeket meg nem tagadhatok ?

Jól van,ha eggy jó, eggy keresztyén jobbágynak dicsérete egyedül abban áll, ügy sok ezerek élnek ezen dicsőséggel. Megteszik tartozásaikat annak rendi szerént, aJ hol elkerülhetetlen büntetés3 félelméből kéntelenek azokat megtenni. Ellenben már abban nem olly pontosok, hogy még [akkor is valódi polgári érzést mutassanak, midőn büntetések áltM nem fenyegettetnek ; már azt nem nagy véteknek tartják, ha a3 felsoséget és annak párán148

XIV.