Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

lllyen vala a’ te felséges boldogságod a’ földön, oh Isteni Jézus! Megvetéd te a’ földieket,és csak annyira részesültél azokban, a’ mennyi a’ te emberi természetednek és munkálkodásodnak fen- tartására szükséges vélt. Szerettél Te minden valóságokat magad körül; atyádíijainak nevezted az Isten gyermekeit. A’ Te hivatalodmelly végett ez életbe küldettél, az vélt, hogy eggy bűnös világot a’ setétség’ köteleiből, a’ tévelygésnek ’s bűnnek lánczaiból feloldozz, és a’ lelkeket felszabadítsd azon szolgaságból, mellyben azok a’ testi kívánságok által fogva tartatnak. Ezen hivatalodat Te minden útaidban szemeid előtt tartottad. Ha vallyon Tégedet a’ nép IzráeT Királyának akar é kikiáltani, vagy megkíván ékövezni? azon a3 Te Isteni lelked nem aggódott. Ah, a’ tévelygő emberiség nem foghatá-meg a’Te küldetésednek, és a’ Te cselekvésednek felséges vóltát. Nem találtál te abban semmi gyalázatothogy szolgai formában járj; nem tartádszerencsétlenségnek, hogy gyakran nem volt fejedet hová lehajtanod. A’ földi dolgok reád nézve becstelenek vóltak; mennyei ’ vólt a’ Te életed. Gúny olást és üldözést, ’s a' közönséges gyalázat’ sully át szenvedéd te; de a’ Te vidám lelked esmérete felülemelt Tégedet az emberek’ balgatag véleményein. A’ lelkek’ országában j, oh Lelkek’ Fejedelme, más tisztesség, más gyalázat van, mint a’ fél-állati emberek’ keskeny értelmekben. Alig terjedt a’ Te földi életed har- mincz három esztendőkre —’s már ismegtanitád a* halált megvetni, a’ melly töl Te nem rettegtél. Meg halál Te, világ’ Megváltója, a’ Te földi küldet- tetésed Isteni módon vitetett-véghez.

Oh engedj Te benned élnem, Te benned meghalnom! Te általad földi Sorsom’ teremtöjévé, általad örök sorsom’ teremtojévé lennem! Amen.

Az Ember a maga Sorsának Teremtő je. 147