Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

126

A' Bölcsnek harcza az Ö sorsával.

det az éggel eggyesiilésbe, 3s ki engesztelte-meg az emberiséget az Istennel, mint a3 Jézus?

Úgy vagyon, Világ3 Engesztelőjének lenni, ez vala az Ő Isteni hivatala, és Ö Isteni erővel teljesíté azt — soha sem jelent-meg többé 6 hozzá hasonló. 3S ha szinte az egész emberi nemzet sem hitt volna is Istent Ö előtte: az a3 szent világosság, a3 mellyet Ö hozott, minden szívekben meg gyújtotta volna a3 hitet.

A3 világot engesztelte Ö meg az Istennel — nem az Istent a3 világgal. Mert az Isten örök szeretettel szerété az Ö teremtéseit; az 6 hosszá tűrése elszenvedte azoknak hibájit; Ö benne soha sem volt az érzésnek változása, soha sem a3 haragnak tisztátalan indulatja. De az emberi nemzet az ö tévelygése,, 3s bűnös volta által meg volt hasonlva a3 Legszentebb Valósággal. Ez, a3 helyett hogy az Istenit és az Örökké valót keresné, feljebb becsülte a3 testi és földi dolgokat, a3 mennyei és örökké megmaradandó helyett csak a3 pornak, és annak örömeinek szentelte lelkét. A3 felségesebb rész az emberben a3 lélek, kerülte úgy szólván az Istent, és elmerült a3 földiekben. Ekkor megjelent a3 Jézus, 3s vissza vezérlé a3 lelkeket az Istenséghez, megszabadított minket a" bűnöktől a3 maga igéje és halála által, és megengesztelt minket a3 mi valóságos boldogságunkat, az Istennel.

Ezen nagy munkának véghezvitele vala az Ö földön való léteiének czélja. De a3 világ és minden külső hörnyiilállások feltámadtak az ellen, és akadályoztatták az Ö szent szándékát. Az Ö egész élete, szünet nélkül való hartzok volt az Ö gondolkozásának és feltételeinek az Ö sorsa ellen. O mindazáltal kiállá a3 harczot, és utoljára győzedelmesen jőve abból elő. Ö, aJ kire sokáig senki sem ügyelt, magára voná utoljára az egész világ3 szeméit; Ö néki, a3 kinek sokszor nem volt fejét