Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c

13

Te adtad Őket nékem, Te vetted-el tőlem! Azt lósághoz akarod szorosabban kapcsolni lelkemet. — Talám valamellyik ezen napok közzül tulajdon halálom* angyalát hozza hozzám —Atyám! légyen- meg aJ Te akaratod! Az én haldokló szemem áhítozva fog felnézni Te reád, és lelkem igy fog Tégedet megszóllitani: Könyörülő Atyám, engedj bemennem aJ Te országodba.

Ha pedig másképen végeztél felőlem — ha ez az esztendő szerencsés és áldással teljes lejénd reám és az enyimekre nézve — mély háládatossággal fogom, Istenem, aJ Te szereteted* adományait venni , és bölcseséggel használni aJ magam és aJ mások* javára; semmi szerencse sem fog elkevélyi- teni engemet. Mert ismerem a’’ dolgok* változan- dóságát. Minden csak rövid ideig tart.

De hogy Tégedet mind világosabban megismerhesselek , hogy az én lelkem mind inkább vidámabb és bátrabb légyen mind az életre , mind as halálra nézve — arra, oh arra adjad nékem a* Te szent lelkednek erejét, melly nélkül én semmit se tehetek. Hogy a* Te Jézus Krisztus által kijelentetett akaratodat mind inkább szorosabban megismér- jem, mindinkább szorgalmatosabbangyakorolhassam, hogy méltán aJ Te gyermekednek neveztethessem — ez légyen immost az én törekedésem az egész esztendőn által, és ma kezdődjék mind legnagyobb, mind legkissebb hibámból való megjobbú- lásom. ‘Arnen. Adjad nékem a* Te kegyelmedet! Amen.

Vj. esztendő’ kezdetén.