Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 3. (Buda, 1829) - 10.413c
14 Az Isteni Név. 2. Mos. 20, 7. Őrizd-meg szájamat, Mikor Téged, oh Isten! Megnevez, kit lelkem Ismer, ’s imád szüntelen; Hogy azt, oh szent Felség! Meg ne fertéztessem, ’S nagy neved ne légyen Gúnyolás vagy játék előttem. Szent légyen az nékem ! ’S ha hogy füleim hallják, Hogy mások az Istent, ’S munkájit ólcsárolják: A’ gúnyol ók árja Magával ne vigyen. Mert ha velek tartok Vétkek enyém lészem jövetek-el, imádjuk, boruljunk-le arczal; hajtsuk meg térdeinket a? mi Teremtő Urunknak előtte. (Zsőlt. g5, 6.) Kicsoda nagyobb, dicsőbb, csudálatosabb és kegyelmesebb, mint az Örökké való, aJ ki előtt aJ földi hatalmasságok, mint aJ semmi elenyésznek, és aJ ki előtt a’ halandók5 pompája csak por? Alkothat-é aJ leghatalmasabb is itt eJ földön eggy fii-szálat, vagy húzhat-é ki az égnek felhőjéből eggy esso-cseppet? Tehet-é aJ legrettenetesebb is e földön eggy szempillantást a3 maga életéhez, midőn megtölt az Ő bűneinek mértéké? Miért dicsekesznek aJ balgatagok az 5 nagyságokkal, a* kikről kevés esztendők múlva senki