Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

többé eggy barátom sem vala. Éreztelek mikor aJ halár küszöbén tántorogtam. Te valál, Te marad- tál-meg nekem, Te segitél rajtam, Te árasztot­tál-el kegyelmeddel, 3s megváltoztatád minden­ható kezeddel, a3 mi körültem vélt, és többé nem látszott megváltoztathatónak. Annakokáért valamig lehellek, nem távozóm­éi tőled, és igy kiáltok-fel Te hozzád: Atyám! Atyám! ki aJ mennyekben vagy, szenteltessék-meg aJ Te neved! — Annakokáért gyermeki bizodalom- mal ragaszkodom Te hozzád; Te hallod az én re- begésemet, érted könnyeim3 értelmét, tudod fo­hászkodásom3 titkát. Csak Te benned, Te nálad, és Te veled lehe­tek én boldog. Te nálad nélkül az én letelem sem­mi, és reám nézve jobb volna, ha soha sem szü­lettem vólna. Te veled mindenütt mennnyország, mindenütt boldogság van. Nem lehetek én bol­dogtalan; csupán akkor vagyok az, ha Te tőled eltévelyedem. 8'A Hit és cselekedetek. vm. j: Hit és cselekedetei. Zs id. 11,6. Oh Hit, tiszta világosság’ ’S Istenesség’ kút feje! Nincs bűntől hatalmasb váltság, Mint szerelmed’ hi vese, Jézus! — ’s ki élted’, halálod’ Hiszi, örömmel megáldod, ’S kedvel követésedre. (jyakran megtéved az ember a3 maga vélekedé­seiben, midőn az embereknek a* vallásról való

Next

/
Thumbnails
Contents