Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
A’ Hit es cselekedetek. 85 külömbözo ítéleteiket hallja. A3 halandóknak eggy részek bizonyossággal állítja: hogy a3 mi jó cselekedeteink, 3s minden virtusaink sem segíthetnek bennünket az idvességre, hanem hogy egyedül csak a3 Hit idvezit; hogy elég as megfeszittetett Jézusban hinni, és az Ö emberiségre nézve tett érdemében, az Ő engesztelő halálában, hogy az ember az Isten előtt egyedül ezen Ö érdeme által megigazittassék:, hogy még a3 halál3 óráján is, ha a3 Jézus3 érdemeihez ragaszkodik a3 bűnös, tehát megmentethetik és megszenteltethetik. Mások ismét, a3 kik magokat szintúgy Keresztyéneknek nevezik, mind ezeknek éppen az ellenkezojöket állítják. E- zek azt mondják, hogy nem a3 hit idvezit, hanem a3 szívnek jósága. Ezeknek az emberek5 vallásté- tele igen közép betsü dolog 3 az az, sem jó, sem rossz j de nem ollyan az Ö életek folyamatja. Még a3 Keresztyén Anyaszenteggyháznak szent tanító székeiből is hallhatni ezt az ellenmondást. A3 mit eggyik kegyes indulattal prédikál megveti a3 másik a3 maga meggyőződéseiben. Mig ez a3 buzgó hitet sürgeti, mint a3 valódi keresztyén ségnek fő tárgyát, amaz csak a3 virtusos érzésekre és cselekedetekre serkenti az embereket, mint a3 Jézus3 vallásának valóságára. A3 megfogásoknak ez az ellenkezések megzavarja a3 községeket, és szakadást 3s szeretetlen Ítéleteket szül. A3 gyengék ingadozókká lesznek, és utoljára eggy olly szózatnak engedelmeskednek, a3 melly hatalmasabb a3 meghasonlott Tanítók3 szavánál — tudnillik az ő testi kívánságaik3 és önn- hasznok szózatjának. Megszűnnek vallásosok lenni, és megelégesznek a3 csupa életbeli okossággal. Csak azt teszik, a3 mi nekik hasznot hoz, a3 mi által senkit meg nem botránkoztatnak, magokat pedig,Js a3 magok rendeltetését és örökké valóságát a3 történetre "vagy a3 Teremtő3 akaratjára hagyják.