Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
83 De vallyon azért semmit se kérjünk-é többé az Istentől? Letegyük-é és elhagyjuk-é a3 mi kívánságainknak gyermeki által adásokat az Istennek atyai kezeibe? —Nem, ez ne háborítsa-meg aJ te Istennel való szép öszve köttetésedet. Kérj, és magadatik néked; zörgess, és megnyit- tatik néked. Csak hiszel talám Isteni gondviselést, melly a3 te történeteidet már öröktől lógva elrendelte ? 3No hátj látta az előre cselekedeteidet is, látta szükségeidet is, látta aJ te könyörgésednek szem- pillantatait, Js Szíved érzéseit is. JS meghalgatta az aJ te könyörgéseidet, még minekelötte te születtél vólna. Könyörögsz te, és aJ bölcs könyörgő megnyeri a könyörgésnek áldását. Emlékezzél azon órákra, mellyekben szoron- gattatott szívvel az Isten előtt állottál és ezt kiál- tád: Ments-meg engemet könyörülő Atyám! — Emlékezzél azon órákra, midőn minden kilátásaid homályba borultak, és te aJ kétségbe esésJ szélén teljes hittel folyamodtál az eggyetlen Istenhez 3 Js igy kiáltál: Nem lessz többé körültem világosság, ha Te meg nem világosítod az én jövendőmet ! — És ime, olly környülállások, a* mel- lyeket nem vártál, gyakran kicsinynek tetsző történetek, Js olly dolgok, mellyeket az emberek történetnek és vak szerencsének neveznek, megmentettek tégedet, 5s meg jobbították helyhezte- tésedet. Ismét boldoggá és vidámmá lettél. — De az Isteni teremtés rendében nincs semmi vak történet — hanem eggy véghetet len kegyelmű és hatalmú Isten. Érzetted te Ötét! Ez a könyörgés ereje! Éreztelek Téged, én Istenem. én Atyám! midőn legbnsongóbb vala lelkem. Éheztelek Téged, mikor az egész világ kihó mint eggy hóit pusztaság. A h Ö ny ö r g e s ereje. tnak látszott körültem, Ereztelek Téc;ed, midőn "6*
