Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
82 hetetlen jóságú nem haragszik ; hogy állhatna - meg az Isteni tökéletességben eggy olly emberi indulat, mellyet mi haragnak nevezünk! — Nem, az én bűneim magok büntettek-meg engemet; én magam vagyok az, aJ ki magamra haragszom; én magam siratom azt, hogy bünösebbé 3 gonoszabbá lettem, és az Istentől eltávoztam. Igyekszem azt, a^ mit elvesztettem, ismét vissza nyerni. Az én Idvezítöm megtanított engemet, hogy aJ könyörülő Isten aJ bűnön bánkódó bűnöst sem taszítja-el. az Isten meghalgatja az én fogadásomat, és aJ Mindentudó tanúja annak, hogy én azt hibájimnak leyetkezések által betölteni igyekezem. Teljes lévén O eránta szeretettel, csupa szeretet leszek az emberekre nézve. AJ könyörgés munkálkodott az én tökéletesítésemre és megszentel- tetésemre; jobb, Js virtusosabb emberré lettem, mint annakelötte vóltam. Ez a könyörgés ereje. AJ ki aJ maga házaJ tagjaival, atyjafijaival és ismerőseivel békétlenségben él, — aJ ki káron örülve embertársainak hibájikat felfedezi és az Ö jó tulajdonságaikat irigykedve kissebbíti,— aJ ki a* valóság helyett hazugságot, becsületesség helyett hivtelenséget, jó tétel helyett üldözést, nemes lelküség helyett csalárdságot tesz: az nem imádkozott! — Imádkozni annyit tesz, mint Istennel és Istenben lenni; aJ ki pedig Istenben van, az nem jár aJ bűnben. Imádkozol te oh keresztyén, és esedezel. De valójában aJ te kéréseid nem mindenkor teljesednek bé. JS csak későre, gyakran csak esztendők múlva látod által, melly ártalmas lett vólna néked a te kívánságaidnak meghalgattatások. Az Isten jóságosabb mi erántunk, mint mi magunk, mivelhogy Ö felsége bölcsebb. A könyörgés ereje.
