Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

81

Mikor a’ gyermek az atyának vagy anyának kezét háládatosan csókolja, akkor emberi módon fejezi-ki legszebb érzéseit. Az Isten teremtett engemet, és eggy halandónak sorsát adta nékem: miért kellene nékem az Ó tőle adatott természetemen túl repülnöm, és Ötét nem tiszta emberi módon gyermeki szívvel tisztelnem ? Ha eggy kor nagyobb tökéletességre méltóztat engemet az Ö kegyelme, oh akkor, mint Angyal, mint Széraf, ’s mint eggy szebb világi sorsosa, más nemesebb, Js méltóbb módon imádhatom ötét. De most ember vagyok, "’s csak eggy rebego gyermek az Ö szemeiben — oh ti gúnyolok, hagyjátok hát nekem mint gyermeknek, az én Teremtömet, az én Atyámat, az emberiségnek e’ csecsemos rebegése által tisztelnem. Hallja Ö ezt aJ rebegéstis, érti aJ néma könnyeket is, mellyek lefolynak szemeimből , midőn azok Ötét keresik. Hiszen a’ szerető, gyengéded anya érti csecsemőjének első mosolygását is.

Ekképen magamat egészen Ö reá bízván kö- nyörgésemben, szinte úgy érzem magamat, mint aJ gyermek midőn atyjának jóltévo mejjén pihen. Nem rettegek többé semmi sorstól; mert én Ö nála vagyok; nem félek többé semmi ellenségimtol, mert Ö szeret engemet. Fentebb bizodalommal mé- gyek-által a’ világon. Ez cl könyörgés ereje.

JS midőn buzgósággal eltelve közelítek aJ legszentebb Valósághoz, aJ kihez csak aJ szent és bűn nélkül való közelíthet, akkor elő tűnnek minden elkövetett hibájimhirtelenkedéseim., indúla- taim, és közzém ’s az Isten közzé tolódnak.— Ah, O hozzá szeretnék én beszélni, nem vagyok méltó, hogy feltekintsek O reá. AJ bűnös szomor- kodik aJ Véghetetlen irgalmú előtt, és csak kegyelemért esedezik. A.J kegyesebb életnek szent és buzgó fogadásait nyújtja Ő be áldozatúl. Ezek uj erőt, uj kedvet, uj örömöt adnak néki. A’ végzi: Re'sz 6

A' Könyörgés ereje.