Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
79 értelem sincs, VaJ mellyek mellett semmit sem gondolsz ? Mit ? és mérészlesz illy lélekkel sé Min- denhatóJ thrónusához közelíteni , és mondásokat elohebegni, a^ nélkül hogy azoknak foglalatjok- ról tovább gondolkoznál? Mikor imádkozol, ügymond aJ Jézus, ne légy sok beszédű, mint aJ Po- gányok, kik azt állítják, bogy az Ő sok beszedjek által halgattatnak-meg. Mát. 6, 7.— Nem! csak az a könyörgés, aJ melly eggy megilletodött, áhitatossággal teljes szívnek legbelső mélyéből buzog, csak ez a könyörgés hat-által az egeken. Miért hell nékem könyörögnöm ? — Egyedül magadért, és hogy aj könyörgésnek boldogító mennyei erejét te magadon erezzed. AJ legnemesebb szívű ember, aJ legmélyebb belátási!, leg megvilágosodottabb halandó is, mig az Ö lelke eJ porhajlékban lakik, erőtlen halandó marad. Lehetetlen néki magát mindenha, vagy csak hosszú ideig is azon magas felemelkedettségben megtartani, aJ mellyre Ötét bizonyos órákban az Ö belátásai, Js felséges vezér igazságai segítik, a3 mellyek tiszták minden földiektől. Végre mindenkor ismét önnön magába süllyed vissza; újra emberi szokásokhoz folyamodik és támaszkodik; jól esik neki, úgyszólván gyermeknek lenni — Js micsoda Ö egyéb aJ mennyei közönséges Atyára nézve, hanem ha gyermek? Szükségét érzi arra, hogy az Istenre igazgassa gondolatit; elkerülhetetlen néki, hogy a5 legfőbb Valósággal társalkodjék és foglalatoskodjék; nem ' lehet Ö vidám, ha szívét aJ véghetetlen Istennek bölcs és jóságos gondviselésében való bizodalom- mal be nem tölti. JS aJ mint szokott szüléjihez , . barátihoz, gyámolójihoz szóllani, Js azok előtt szívét kiönteni, ámbár azok tudják az Ö kör- ny ül állásait , ámbár szeretik Ötét , és gyámo► litanák, ha nem mondaná is azt ö nékiek — úgy ■ Ay Könyörgésy ereje. '
