Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

salkodás által maga is jobbá ás bölcsebbé lessz, úgy a3 szív is megszentelödik a3 legszentebb valósággal való társalkodás által. Nem lehet valósággal és tökéletes buzgósággal könyörögni, ha az Isten* felséges voltától és szentségétől megilletve nem érzi magát az ember. A3 ki pedig aJ fo valóság-9 szentségét érezi, az a3 maga szívét nem szentelheti eggyszersmind a3 tisztátalannak. Az nem könyöröghet belső buzgósággal és valósággal, a3 ki a3 maga felebarátját gyűlöli, és még is annak Istenéhez könyörögni akar. Nem könyöröghet az, a3 ki mások ellen csalárdságot forral, és még is a3 Mindentudóhoz akar könyörögni, a3 ki utál minden hamisságot. Nem könyöröghet az, a3 ki a3földi jólléteit, értéket, tiszteltetést, tekintetet, emberi barátság és szeretet nyerést eleibe teszi az Isteninek, a3 mellynek Ö benne lennie kellene. Nem szolgálhat két Úrnak, az Istennek és a3 maga földi Mammonjának, vagy kedves testi kívánságának. Nem könyöröghet, hanem csak szavakat tehet fél buzgósággal, mivel fél szívvel még a3 mulandón

függAz áhitatosság lángja megtisztítja a3 mi kívánságainkat. Az Istennel való társalkodásban Istenesebbek lesznek azok. A3 földi dolog elveszti ott a3 mennyeihez képest minden becsét, és a3 fo lelki jó előtt semmi gyanánt tűnik - el a3 legkedvesebb földi jó is. Azért tér gyakran a3 könyörgő a3 könyörgésből egészen más Ítélettételekkel vissza a3 felöl, a3 mit az előtt kívánt. Altallátta, hogy az, a3 mi után Ö törekedett, nem vala az a3 legnemesebb tárgy, a3 mellyet neki kívánni kellene. Ekkor elveszti tölle kedvét, mivel nincs hozzá többé az a3 bizodalma j hogy az ötét magában boldoggá tegye, vagy hogy az Isten Ötét annak kivándsában segélleríi fogja. Megváltoztatja intézeteit, minthogy az az előtt fontos dolog az Isten3 közellété70 A* Könyörgésnek az emberi történetekre 's a’ t.