Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
500 Mit érzek magamban? Ne ütközzem-é meg az örök világrendben, melly csak a3 virtusoknak ígérte a3 gy Özed ele in’ pálmáját, midőn azonban a3 szemtelen és ravasz gonoszság ékesíti magát azzal? Nem titkolhatom-el magamtól, hogy gyakran, igen gyakran megrendit engem az emberek' megfoghatatlan sorsa, a3 melly teljességgel nem áll mindenkor megjutalmazó erányban az Ő virtusaikkal. És még is hiszek virtust, a3 mellyet szeret az ég, 3s hiszem azon kikerülhetetlen veszélyt , a3 melly a3 gonosz tévőnek tetteit nyomon követi. Nézzétek amott ama szemtelen elfajult csalár- dot, a3 ki szemtelen homlokkal a3 becsületes embert színleli, és az özvegyeket 3s árvákat az Ö szent tulajdonoktól megfosztja; egész famíliákat megbuktat; a3 vérszerént való atyafit, mint az idegent megcsalja; az országot meglopja és a3 felsoséget elámitja; birtokot birtokra halmaz, 3s azzal magának jól élést vásárol és azzal mind haláláig vidám, szemrehányás nélkül való nyugalomban él, mintha mind ez a3 legnemesebb virtusok3 gyümölcse vólna. Azt mondják ugyan, hogy a3 gonoszul gyűjtött jószág nem tenyészik! de mindazál- tal tenyészik az, ha nem mindenkor is, de néha legalább igen jól. Úgy látszik, mintha csak a3 nem vihetné azt véghez, a3 ki nem épen olly okos és ravasz, mint a3 miilyen gonosz. Gyakran a3 rossz következések nem annyira magának a3 gonoszságnak , mint inkább a3 gonosztévő3 elmulatott vigyázásának gyümölcsei voltak. Mely egészen másképen áll gyakorta az idegen jószágnak szerencsés rablójához, a3 becsületes ember! Takarékos és munkás Ö, de inindazáltal nem ritkán szegény marad és kevésre becsültetik. Nem segitnek rajta, mivel semmije sincsa mivel semmi viszont szolgálatokat nem tehet. Mert fájdalom! A* b Ü n ö s n e k g y Ö z e cl e L m e.
