Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

az emberi könyöriíletesség többnyire eggy ravaszul számoló önnszeretet, a3 melly ott segít , a3 hol viszont segedelemhez reménye van, kemény szívűen eltávozik pedig, a3 hol nincs többé mint nyerni. Miért nincs a5 virtusnak semmi becse ? Miért szűkölködik aJ becsületes ember ? Miért nem vonják-elo az érdemet a* porból minden nemre, állapotra, származásra és birtokra való tekintet nélkül? Miért kell itt a3 földön olly igen örülni a3 virtusnak, ha mint Lázárnak a3 gazdag ajtaja előtt kóldúlva kell felszednie a3 morzsákat, mellyek ennek dóbzódó asztaláról lehúllanak ?

Ki nem tudja , hogy a3 dicsoségkivánót hányszor felemelik az Ö alacsony csúszkálásai és kígyói mesterségei, 3s a3hizelkedo vagy hatalmas ajánlások az emberi társaságnak legfőbb pólczaira és méltóságaira , a3 hol Ö maga gonosz gondolkozása3 módjával csak ronthat és árthat? Ki nem tudja, hányszor epednek a3 legjelesebb lelki ajándékok és a3 legtisztább szív alávaló szolgaságban, a3 hol azok használatlanul, ismeretlenül és jutalom nélkül elenyésznek?

A3 szerentsétlenségben , 3s gyakran a3 legsúllyo- sabb üldöztetésben lévő virtusos ember, a3 vallás3 vigasztalásaihoz folyamodik, hogy magát földi szenvedéseinek végnélkül való során megnyugtathassa. A3 szerencsés gonosztévő mosolyog, és ezt mondja gúnyolódva: Nekem nincs szükségem erre a3 vigasztalásra; örömest általengedem azt annak * a3 kinek szüksége van reáHol vagyok? Melly kísértetei az én jóban való állhatatosságomnak! Melly nehéz próbáji az én gondviselésben, megjutalmaztatásban és a3 virtus3 becsében való hitemnek! Melly ellentmondások az én legbelsőbb és 1 egszentebb meggyőződéseim, és ez életbéli tapasztalásaim között mind ezek?

b ün ö s n ek gy Ö z e cf'e íme. 50í