Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

ban? Nemde nem amaz Evangyéliomi szolga-é 6, a3 ki 5 a3 mint a3 Jézus mondá, elásta a3 maga tá- lentomát, a* helyett hogy azzal uj áldást nyerjen?

.— 3S ha végre az illy természet ellen való meg- tartózkodásban, és maga megölésben a3 testnek egéssége egészen el nem pusztittatik is : nem ma- radnak-é ébren még akkor is sok más kivánságok és indulatok, mellyek ellen semmi imádság, semmi böjtölés nem használ? Nemde nem vezet-é sokszor eggy illy természet ellen való állapot, természettel ellenkező és sokkal gonoszabb ki csapongá- sokra ?

Midőn az örök Teremtő az embert életre hiv- ta, ezt mondá: „Nem jó az embernek egyedül lenni. Orczájának verítékével egye Ö a3 maga kenyerét.“ A3 teremtés3 rendjeit, az Isteni világ-elintézés3 czéljait meg akarni változtatni, lehetett volna-é az örök fiúnak és az Ő tudományának czélja?

Semmiképen nem! Mi eggymdsért és igy az eggymással való életre vagyunk teremtetve. Kü- lömbféle nemű tehetségekkel és belátásokkal vagyunk mi teremtetve, hogy külömbféle módon szolgáljunk eggymásnak. Nem futotta’ Jézus, a3 világnak Isteni megvilágositója, nem futottak az Ö ta- nitványi, sem az első századokbéli Keresztyének a3 világ3 tolongásából a3 pusztába, hanem hatalmasan kiléptek az életbe, és igyekezték terjeszteni az Istennek szent országát, mindenik az Ö természeti ajándékainak, tehetségének, és munkássági körének mértéke szerént.

Sok emberek3 kétségei tehát annak lehetsége eránt, hogy ezen a3 világon a3 vallásos tökéletességnek nagy grádicsára juthassanak, nyilvánságo- san a3 dolgok3 tévelygő megitéléséből származnak, és a3 j6 feltételek sokszor azért nem vitethettek utóbb véghez , mivel vagy csak eleven, 3s ahozképest múlandó szívbéli illetodések’ következései voltak, vagy

464 sí* Keresztyén a maga torsok 's a’ t.