Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
465 minémüségeknél fogva az emberi természettel ellenkeztek. Holott pedig az Isten szentségre hívott minket! holott pedig ezt mondá a3 Jézus: „Légyetek tökél- letesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes!“ holott pedig a3 mi tulajdon eszméletünk is belső becsünknek emelésére serkent bennünket! — Mind ezek a3 szent szózatok, eggyesülnének-é abban, hogy tőlünk lehetetlenséget kívánjanak ? Sok halandók ugyan, a3 kik az Ö testiségektől igen el vannak foglalva, úgy hogy a3 fentebb nemű virtus nekik alkalmatlannak és terhesnek tetszik, már annak a3 könnyebbnek kivitelét is lehetetlennek találják, a3 mellyet mások megcselekszenek. Ezek a3 puha emberek, a3 kik csak pénzért 3s jószágért, a3 magok becsületéért és méltóságáért , és a3 csupa társaságbeli illendőségért élnek, 3s a3 kik minden jóra való erőlködéseket kerülnek, csak az Ö gyengeségeknek megigazitóji akarnak lenni. De a3 Bölcs nem halgat az Ö Ítéletekre ; mert az Ö tulajdon lelkek3 ismerete is megveti azokat a3 hamis okokat, a3 mellyekkel ok azt lecsillapítani szeretnék. Hiszen a3 Te igád gyönyörűséges, oh világ3 Megváltója, oh minden Lelkek3világossága, és a3 Te terhed könnyű! — Miért csüggednék én el a3 felöl, hogy mint Te tanítványod, valaha hozzád hasonló is lehessek ? Miért csíiggednék-el a3 felöl, hogy azokat a3 jóra való feltételeket, mellyek bennem felébrednek, soha sem hajthatom végre? JS ha szinte néha, a3 tévelygéstől elragadtatván, az igaz útról eltévelyedem is, 3s ha szinte, a3 bennem lakozó gyarlóság által indíttatván, néha megesem is — nem vagy-é Te, oh könyörülő Isten! irgalmas én erántam is ? Az igaz is hibázhatik, de Ö akkor akaratja ellen hibázik. A3 legigazabb, legnemesebb szívű ember sem ment a3 tévely- //. Rész. 3o sí Keresztyén a maga torsok ’s a t.
