Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
463 beli körny Mállásainknak. Soha sem akadályoztathatjuk mi meg a5 mi érzéseink5 és indulataink’ feiger jedését, mert azok a5 mi lételünkhöz tartoznak, szintúgy mint a5 lélekzet-vétel. Lehetetlen nékünk olly hidegeknek és holtaknak lennünk, hogy mi mindent a' mi körülöttünk van és történik, fel se vevő szemekkel tekintsünk. De ezt a5 Jézus se kívánja mi tolunk ; Ő sem nézte hideg vérrel, midőn a5 pénzváltók és kalmároka5 templomot meg- szentségtelenitetlék, vagy a5 Farizeusok hamis kegyeskedést űztek. Dehogy a5 bennünk lakozó, 5s természeti minéműségünkbol származó indulatok gonosz erányt ne végyenek, ezt akaratunk5 hatalma által eltávoztathatjuk. Ennek cselekvésére maga a5 Jézus vezérel minket, mind tanítása, mind példája által. Innen a5 következik, hogy a5 minden kívánságoknak és indulatoknak teljes megöldöklések, természet ellen való kívánság, melly az Istenség5 czéljait lerontja, és a5 mi egésségünket, vagy munkás kegyességünket semmivé teszi. A5 világ5 minden örömeiről lemondani annyit tesz, mint megvetni az Istennek dicső adományait, mellyeket a mi gyönyörködtetésünkre adott. . Magányosságija 5s az nmberek elöl elfutni, eszköz az igaz arra , hogy azon indulatok elaludjanak, a5 mellyek a’ világ5 tolongásában felébrednek; de az illy világról való lemondás eggyszersmind annyit tesz, mint lemondani mind azon jó és áldással teljes tettekről, a5 mellyeknek elkövetésekre az Isten5 akaratja, és a5 Jézus5 példája szerént kötelesek vagyunk. Igaz, hogy az élet nélkül való ko nem vétkezhetik; de vallyon virtusos-é azért? Az olly ember, a’ ki magányosságba vonul * hogy imádkozzék és indulatait semmivé tegye, inig másoknak Ő érette gondoskodniok s munkálkodniok kell, nemde nem eggy igen haszontalan tag-é az emberi társaságJÍ* Keresztyén a’ maga torsok ’s a’ t.
