Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

illetodésének valamelly pillantatában magában feltett. Ne tartsa magát aJ jobbá léteire alkalmatlannak azért, mivel az 6 szívbéli megilletodései igen mulandók valának. Cíak épen helytelen módon munkálkodta 6 aJ maga tökéletesülését. Meg akarta örökíteni és állandókká tenni magában azokat az érzéseket, aJ mellyek természetek szerént mulandók, Js elfelejté, hogy Ö aJ házi és polgári életben csak azt viheti-véghez jó móddal, & mit hideg megfontolással tett-fel, és minden kör- nyülállásaiban gondolára vett.

De inas oka is van még annak, miért vesztjük mi el sokszor igen hamar aJ mi kedvünket, aJ mi féltett jó szándékainknak megtartásokra; az pedig ez: hogy sokszor eggyszerre igen sokhoz fogunk, és többhöz, mint aJ mennyit lehetséges valaha végrehajtanunk.

Ez történik példának okáért, midőn aJ magányosságnak és megfontolásnak órájában feltesszük, ho<ry minden indulatainkról, aJ mellyek által olly sokszor botlásokra csábittattunk, lemondunk,

Valamig mi magunkban vagyunk, nem ingc- reltetve mások által és csendes megfontoltságban, igen könnyűnek látszik előttünk többé soha sem haragudni, soha a gyülolségben határon túl nem menni, és soha többé aJ bujaságé szavára nemhal- gatni. De — eggy lépést aJ valóságos világba, Js minden másként van. Hajlandóságaink újra felébrednek , indulataink újra megszóllalnak. Nem tartóztathatjuk-meg magunkat, hogy ismét az elébbi szokást ne vegyük-elő az emberek eráut. Magok az emberek ingerelnek bennünket, hogy rosszabbak legyünk, mint a^ minémüek lenni szeretnénk. — De ez természetes következése aJ mi valóságos minémüségünknek; gyakran csak tes- lünkJ minémüségének, természetünknek, egésség462 A Keresztyén a maga torsok ’s a’ t.