Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

460

zéseinkhez, hanem nekünk kell magunkat a* világhoz szabnunk.

Abban hibázik tehát az ember, hogy valamelly szép megilletodés3 pillantatában, vagy a3 szoron- gattatás és megbánás3 pillantatában teszi-fel magában, hogy nemesebb szívű emberré lészen, és magához 3saz Istenhez méltóbbképen él a’ Krisztus3 tökéletességében. Mert minden heves elme indulatok mulandók, 3s azokkal eggyütt elmúlik a3 nagy szándéknak ereje is. Ellenben sokkal jobban foly minden, a5 mi először nyugodt gondolkozással meg- fontoltatott. Mert a3 megfontolásra való értelmet minden időben megtartjuk; de a3 felforró érzések hirtelen elenyésznek.

Sokan tehát, a3 kik azt hitték, hogy ők alkalmatosok arra, hogy az Ö szent megilletodések3 pillantatában formált feltételeik eránt hivek maradjanak, ellenben pedig más oldalról által látták azt, hogy a3 közönséges életben igen sok botránkoztatások ad- nák-elo magokaL, különös módon igyekeztek magokon segíteni. A’ mennyire csak lehetett visszavonták magokat az úgy nevezett világ3 lármájától. Erőlködtek a3 szívnek ama kegyes megilletodéseit magokban gyakran felterjeszteni; könyörögtek, a3 mennyiszer csak lehetett; szavaikban 3s mozdúlat- jokban eggy bizonyos világot megútáló módot vet- tek-fel; a3 vig mulatságokban való részvételből, bár melly ártatlanok lehettek is azok, vétket csináltak magoknak; szorgalmatoson jártak a3 templomba; mindenkor kegyes hangon beszéltek, és ezen külső módot folyvást megtartották, ha bár az Ő szívek nem az ahoz megkivántató állapotban lett volna is, 3s olly foglalatosságok körül is megtartották , a3 mellyek ezen elme állapothoz legkevésbé illettek.

Mi származott már ebből ? A3 külső fenyítéknek és maga viseletnek szokásbeli állapotja; eggy érzésekkel, képekkel 3s beszédmódokkal való keA' Keresztyén ci maga torsok *s a’ t.