Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
' 459 Jézus pedig azt mondja: A3 ki nekem szolgál, enr gém kövessen; e's a ki énnékem szolgálj megtiszteli azt az Atya. (Ján, 12, 26.) De hogy rontsam én le ezen ellentmondást az én akaratom és cselekedetem között? Hogy álljak én meg s mint Keresztyén, az az , mint Bölcs s az én torsok igazságaimmal cl közönséges élet3 tolongásában ? Ez a kérdés eggy aJ legfontosabbak közzül az én lelkemre nézve, és méltó egész megfontolásomra. Mert a' miképen arra megfelelek, akképen választja az el az én egész életemnek virtusát és boldogságát. De az arra való megfelelés nem könnyű, vagy legalább nem látszik könnyűnek. Mert honnan van az, hogy még mindég olly sok emberek ellentmondásban állnak önnön magokkal az Ö rossz cselekedeteik mellett? Honnan volna az kü- lömben, hogy olly kevesen tudják munkába venni azon törsök igazságoknak aJ mindennapi életben való állhatatos gyakorlásokat, a mellyektol helybe hagyásokat meg nem tagadhatják? Onnan van az, hogya5 mi jó határozásaink, aJ mellyeket mi aJ magányosságban, aJ könyörgésben, a’ templomban, vagy életünknek fontos esetei után teszünk, inkább eleven érzések5 munkáji, mint érett, hideg megfontolásJ gyümölcsei. Mikor szívünk felmelegszik, akkor minden könnyebbnek tetszik előttünk, mint azután, mikora/5végre hajtásra jövünk. Midőn erős érzésektől megindittatunk, valójában egészen másképen képzeljük magunknak aJ világot, mint a* hogy azt azután találjuk, midőn hideg vérrel állunk abban. Azért is, mihelyt szívünk az első felhevülések után a’ maga elébbi nyugalmát, a3 maga közönséges állapotját visszanyerte, vesszük észre, hogy nem mind olly jó, Js nem mind eshetik úgy meg, a5 mint mi magunknak képzeltük. Nem szabhatjuk mi aJ világot a5 mi érA’ Keresztyén a maga torsok 's a' t.
