Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

feltételeikkel foglalatoskodniok, újra egészen más emberekké lettek, és nem vihették a3 dolgot annyira, hogy mindenütt, 3s minden időben egyen- loek legyenek.

Ki nem érzette már ezt magában ? Ki nem tapasztalta már sokszor magán, hogy más lélek láttatik lelkesíteni bennünket a3 magányosságban, más pedig a3 közönséges életnek tolongásában ? — Nézzétek csak a3 halandókat, midőn ok az Istennek templomaiban eggybe vannak gyűlve! Melly nyugalom ^ 3s gyakran melly szent csendesség és áhitatosság van mindnyájokban! Ki hinné, hogy ezek a3 szívek, mellyek itt eggy lélekkel vannak eggybegyülve az örök Atya előtt, ellenségesen dobognak eggymás ellen, mihelyt a3 templom3 küszöbén kilépnek? Ki hinné, hogy éppen ezek a3 tekintetek , mellyek itt a3 Mindenüttjelenvaló előtt egész alázatossággal lesüllyednek, kin a3 közönséges életben kevélységgel és szeretetlen- séggel eltelve nézhetnek-le embertársaikra? Ki hinné, hogy éppen ezek az ajakak, a3 mellyek itt a3 kegyes könyörgéseket susogják, vagy az Isten előtt énekelnek, kivül rágalmazásra, felebarátinak megvetésekre más kárán örülő jegyzés tételekre, hizelkedésre, hazugságra és csalárdságra nyílhatnak-meg ? Az Isten3 templomában minden csak a5 szentségért és virtusért, a3 valóságos világban pedig minden csak a3 vétekért és indulatokért látta tik léledzenij a3 templomban minden csak az »örökkévalóságért, a3 valóságos életben pedig csak a3 földi dolgokért láttatik élni.

Micsoda ellentmondás! micsoda magunk3 és mások3 megcsalása! — És még is úgy van a3 dolog, ki tagadhatná azt ?

Csak nem minden ember azért egyenetlenség- r ben van önnön magával. Eggy helyen bűnhődik, a3 másikon megbánja. Utoljára önnön magával megA* Keresztyén a* maga törsök ’s a* t> 457