Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
megorzeni, és Önnön magokat meggyőzni. De lassan lassan meglankadott az első buzgóság. Észre- vétetlenűl, a3 mint inkább inkább bele bocsátkoztak az élet3 szövevényes foglalatosságaiba , mind homályosabbakká lettek az Ö emlékezetekben a3 régi jó feltételek. Eszrevétetlenűl könnyebbnek találták , vagy még szükségesnek is, a3 régi szokást újra elkezdeni, 3s újra az eddig való életmódra ereszkedni. Az esztendő megszűnt uj lenni, 3s az ember is megint éppen a3 régi lett. Sokan, ha vigyázatlanságok vagy valamelly kedves hibájok miatt nagy zavarodásba, vagy még szerencsétlenségbe is estek, esküvéssel fogadták- fel, hogy arról a3 bűnről letesznek. Igen is elevenen megismerték azt, hogy az az öröm-élés, a3 mellyet az indulatos kivánságok3 teljesítése okoz, nem méltó arra, hogy annyi szorongattatást és bánatot szenvedjen miatta az ember. — De végre elmúlt a3 gonosz idő; az ember ismét magához jött, ismét vidám lett, 3s imé észrevehetetlenül ismét neki ereszkedett a3 veszedelmes indúlatnak, mint az előtt; csak éppen hogy azzal a’ gondolattal , hogy azzal nagyobb okossággal kell bánni, 3s hogy semmit sem kell mértéken túl űzni. Az ember rossz maradt, mint az előtt, és minden okossága mellett újra kedvetlen órákat készített magának j a3 mellyeket szépen elkerülhetett vólna. Sokan , a3 kik már gyakran valójában igyekeztek a3 magok3 nemesitésén , a3 kik, midőn magányosan voltak, az Ő Isten előtt való könyörgéseikben , 3s elmélkedéseikben , magok elijedtek az Ő alávalóságokon és belső rosszaságokon , nem foghatták-meg azt, hogy miért nem mentek Ők odébb minden jó akaratjok mellett is. A3 magányosságban a3 legjobb, legszívesebb emberek vóltak Ők; de mihelyt ismét más emberek között kellett fo- rogniok, és hivatalokkal, gazdagságokkal3 s egyéb 456 A’ Keresztyén a* maga torsok *s a* t.
