Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

nek. Sokan lettek halálJ áldozativá; sokan süllyedtek újra lelki nyughatatlanságba es kimondhatatlan rettegésbe, midőn az Ö bűneik3 számát nagyobbnak képzelték aJ mindeneken könyörülő Istennek véghetetlen irgalmánál ; mások szíveknek örökös szorongásától gyötrettetvén, minden reményeket letették lelkeknek megmenthetése, id- vessége és boldogsága felöl; viszont másokban minden akaratjok ellen keresztyéntelen kétségek , másoknál valóságos Isten - káromló, förtelmes gondolatok gerjedtek a3 legfőbb valóság eránt, mel- lyektol magokat meg nem tartóztathatták, bár mennyire igyekeztek is rajta, ’s bár melly iszo- nyodást érzettek is illy Isten káromlások miatt magokban. Ha még vélt annyi értelmek, hogy ezeket ördögi sugarlásoknak nem tartották, de legalább a3 magok tulajdon, gyökerestől megromlott természetek' munkájinak tartották azokat, a3 melly az élők és holtak3 Birája előtt többé semmi kegyelmet nem találhat.

Hogy némelly homályos érzéseknek 3s képzeleteknek titkos eggybelánczoltatások által akaratunk ellen mindenféle utálatos gondolatok támadhatnak , éppen olly bizonyos, de éppen olly ártatlan dolog is, mint midőn álmaink éjjel illetlen képzelődésekkel megfertéztetnek. A3 mi az okos és istenfélő lélek3 akaratja ellen jő elő mi bennünk, az nem a3 mi akaratunk3 munkája, hanem nyavalyás testi állapotunk3 munkája 3s utálatos gyümölcse. Az Isten pedig nem ezt, hanem a3 mi Önkényes akaratunknak minéműségét tulajdonitja né- • künk: mert csupán ez, és nem egyéb az a3 tulajdon , a3 mellyrol az ember számot adhat. De a3 beteges testben lévő lélek akaratja ellen is úgy megcsalódhatik, hogy azt véli, hogy Ö még a3 leggyalázatosabb képzelődésekben, vagy az akaratja ellen eszébe ötlő Isten káromlásokban is néminé- . mii gyönyörködést érez.

34 Az elme állapot}cincik ci mi vallásos 's a* t.