Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b

288

cselekedni. Mit ? hátha a* Keresztyén mind a4 mellett is az Ö becsületes emberhez való igen nagy- bizodalma által magát megcsalatva látja — ha ezen bizodalom által hamis lépésre csábittatnék: kételkedhetnék-é a* mindeneken könyörülő Istennek irgalmassága felöl? — Nem, — Te tudod, oh Isten, hogy itt nem bűn volt, hanem tudatlanság ; nem a* szív* gonoszsága, hanem emberi véges értelem.

Sokszor az ember az ellenkező állapotok Js ellenséges környiilállások által kénszerittetik akaratja ellen is mást megkeseríteni, hogy a* maga jussait vagy eggy harmadiknak jussait védhesse. Bűn vari-é itt? — Nem, — a* kéntelenségnek kemény parancsolatja az, hogy két gonosz közzül a* kisseb- bet válassza az ember! így a* Biró sem vétkezik, ha végtére minden okoknak megvisgálások után , a* maga legjobb meggyőződése szerént, az eggyik félt feloldozza , a* másikat büntetésre kárhoztatja. Meglehet hogy az ártatlant kárhoztatta, a5 ki ellen minden tanúbizonyságot tett; meglehet hogy a* büntetésre méltót oklozta fel, aJ kinek minden környiilállások dicséretére szóltanak. De ha itt a* Biró igazságtalanul szállott, tehát nem tudta azt; az Ö szíve nem vala io-azsáatálán, nem, hanem az Ö Ítélet mondása.

Az ember sokszor kénszerittetik kedve ellen másoknak rosszat tenni. Felsőbb rendií kötelességek parancsolják néki ezt a* keménységet, nem lehet neki vizsgálatot tenni, nem lehet választani. Az Ö környiilállásai úgy hozzák magokkal, hogy neki csak engedelmeskedni kell.

így lép-ki a* katona aJ csata mezőre. Ellenségek állnak vele szembe, a* kiket neki semmivé kell tenni, ámbár azok magok Ötét soha meg nem sértették. Az Ő tűzi fegyvere öl, az Ö kardja tálául a* legnemesebb szívű és legjobb embert sebeA’ Bűn és tu cl at I ans ág-