Zschokke, Johann Heinrich Daniel: Áhitatosság óráji a valódi keresztyénségnek és a házi isteni tiszteletnek előmozdítására. 2. (Buda, 1829) - 10.413b
289 siti-meg az 6 embertársai közzül; talám eggy elhagyatott anyának jő íiját; talám eggy szeretetre méltó 3s neveletlen gyermekek3 atyját; talám eggy öreg, beteg atyának háládatos gondviselőjét és táplálóját; talám eggy ügy efogyott asszonynak férjét. Mit? az égre kiált — é az elesettnek vére az ellen a3 kéz ellen, a3 melly azt kiontá ? Vallyon bilnös-é a3 katona, mivel engedelmeskedik aJ maga felsoségének, a3 mellyet az Isten neki urává tett? Nem., Ötét nem önn-bosszúállás, nem vér szóm- júhozás, nem préda-kívánás vonta a3 csata mezőre, hanem úgy ment oda, mint felsőbb hatalom3 eszköze, mint a3 ki hűséges a3 törvény, a3 fejedelem, és a3 haza eránt. — Feleljen a3 hadnak rettentő iszonyatosságairól az a5 fo, a3 melly azt rendelte és támasztotta; de az elestek3 vére nem un- dokitja annak kezét, a3 ki engedelmeskedve a3 fel- soségnek , törvénynek és hazának, követé dicső kötelességeinek hivását. Elég szomorú dolog., hogy az ember ellenséges környülállások3 ösztönözése által gyakran azon helyheztetésbe esik, hogy gonoszt árasszon ott, a3 hol inkább szeretné magát az Ö jóltévoségre való vonszódásának ereszteni; elég szomorú dolog, hogy sokszor fentebb nemű kötelességek parancsolhatják nekünk, hogy más, csekélyebb kötelességeket teljesítetlenül hagyjunk! — De igy van a3 világnak megfoghatatlan rendje, és mi, hol úgy állunk abban, mint a3 homályos Végezés3 eszközei, hol pedig mint a3 magunk tulajdon boldogságának és boldogtalanságának teremtoji. Elég szomorú dolog, hogy mi, a3 magunk elhatározásaira nézve a3 házi élet zavarjábaiij, sokszor olly kevéssé tudjuk megkülömböztetni a’ valót a’ hamistól, 3s a’ helyest a3 helytelentől; —• hogy sokszor, mig szívünk a3 törvény és az igazság után szomjúhozik, az igazságtalanságot cselezz. Rész. 19 A’ B iíji és tudatlanság.