Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

*>8 *-*

megtart ? A’ romlandóság. Epén azért vagyunk fáradhatatlanok a’ munkában - hogy a’ romlandót, a’ meddig tsak lehet, az elromlástól megoltalmazzuk — vagy hogy azt, a’ mi elromlott, ismét felépítsük annak ujjabb és kellemetesebb formát adjunk — Ha tsak egynéhány esztendeig maradna is úgy minden , a’ mint van , megtsömörlenénk az élettől; megunnánk ezt •— azért vidámit meg bennünket a’ tavasz - mivel nem tart mindenkor •— és mivel azt a’ tél előzte meg. — Kitsoda az - a’ ki - igazán óhajthatná azt, hogy vajha örökké - a’földön maradhatna — Nem mondom én azt - hogy nem lehetnek ollyan kedvesei a’ szerentsének , a’ kik igy szóllanak magokban : Egyél igyál én lelkem - jok esztendőkre eltett javaid vágynak tenéked - de az is bizonyos, hogy - Idvezitönk az illyet bolondnak , gondolatlannak mondja - ol- lyannak a’ ki nem tudja mit óhajt - és mit kér —

‘2. Mint a' halálban még pedig egy tökéllete- selb állapotra raid megmaradásnak Zálogát. £- Az élet és az okosság nélkül való dolgokra nézve is, nintsen valóságos halál; - a’mi itt halálnak láttzik , nem egyéb elváltozásnál Meghalni láttatik a’ fü , a’ fa mikor - levága- tik; holott pedig ’s a’ t. Es mi volnánk-é ara rendeltetve, hogy egynéhány esztendei életünk , - fáradhatatlan munkálkodásunk után , örökösön megszűnjünk lenni. Az a’ mi lel-, künk , a’ mely soha tsak egy szempillantásig*