Ángyán János: Halotti predikátziókra való rajzolatok (Pest, 1816) - 10.361

59

is nem pihen , nem nyugszik - a’ mely minden világokat befoglal gondolataival - a’lenne-e semmivé — ? E’ szállana-é le a’ testei együtt a’ sírba? Nem K.! Ez az élet bizonyoson egy másikra való készület. — Hogy kell hát néznünk - egy megholt testet - vagy a* széllyelhullott tsonfokat ? mintegy megavúlt letett ruhát, a’ mellynek viselője , ujjat vett magára, mint egy öszvedült házat, a’ melynek lakosa ujj házba költözött - - ,3. Mint a mi Ötét ara tanítja , hogy a' romolhat at tannak, a’ romlandó felett valót betses vól- tát megesmerje. Most is látjuk , mitsoda nagy az emberekben a’ romlandókhoz való ragaszkodás, mennyire utánnok vetik ezeknek sokan magokat, nem gondolnak sem igazsággal , sem illendőséggel, midőn ezek megnyeréséhez valami reménység mutatja magát. — holott pedig minden nap ezer jeleit látják a’ múlandóságnak , és álhatatlanságnak. — Mennyivel hevesebb volna ez a’ kívánság , ez a' vágyódás, ha ezek tartósabbak volnának, ha p. o. a’ testi szépség - nem oly rövid ideig tartó , ha a’ pénz’ birtoka, nem oly bizonytalan, ha a’ testi gyönyörűségekből való örömök nem oly álhatatlanok volnának —• Mennyivel könnyebb hát most, midőn mind ezeknek bizonytalan , álhatatlan voltokat jól esmerjiik, a’léleknek, és a’ lelki dolgoknak , mind ezek felett való betses voltokat által látni, úgymint a' mellyek még a’ halálban- 1$ p a’mi tulajdonunk maradnak; mennyivel